Első alkalommal kísértünk íjászt Afrikában antilopokra.
Bevallom kétkedve indultam neki, azt gondoltam, hogy a 4 vadásznapunk alatt maximum 1-2 reális esélyünk lehet. A 20-40 méteres lőtáv kellően feladja a leckét két szempontból is.
Bevallom kétkedve indultam neki, azt gondoltam, hogy a 4 vadásznapunk alatt maximum 1-2 reális esélyünk lehet. A 20-40 méteres lőtáv kellően feladja a leckét két szempontból is.Egyrészt ugye a vad megközelítése ilyen távra komoly odafigyelést, ügyességet és rengeteg türelmet kíván.
Másrészt több apró részletből álló precíz mozdulatsor vezet a pontos célzáshoz, a lőkész állapot eléréséhez.
Mindezt persze úgy hogy az állat privát zónájának a határán vagyunk.
A helyszín választás nem volt véletlen, hisz ezen a 120.000 hektáros területen nagy hagyománya van az íjas vadászok kísérésének.
Végül rövid itt-tartózkodásunk alatt ötször tudtunk lövést tenni és 4 vadat hoztunk terítékre. A kudut, a varacskos kant és a kék gnút itatónál, földbe süllyesztett lőállásokból lőttük.
Az elandot azonban cserkeléssel, az utolsó délelőtt sikerült zsákmanyolnunk. Összesen 3 napi próbálkozás alatt kb. 16 óra gyaloglással jutottunk el a kívánatos szituációhoz. Előtte jópár “egy hajszálon múlt” esetet éltünk át, miközben csapatunk kellően össze is csiszolódott. A bushman segítőnk hihetetlen nyomkereső képessége és a tapasztalt hivatásos vadászunk céltudatossága nélkül persze esélyünk sem lett volna.
Számomra a vadászat egy teljesen más formájat tudtam kamerámmal végigkövetni és lenyűgöző élményeket átélni. A vad közelsége önmagában egy extra adrenalin és mély kapcsolat a természettel. Az íjász saját testével megfeszített húron keresztül engedi el a vesszőt, így a folyamat részese, szinte karja meghosszabbításával segíti át prédáját az égi szavannára. Siker esetén pedig előtte nem ismert ősi érzések robbannak bennünk!
Respekt és köszönet a szakszemélyzetnek és a vendégünknek!
P.A.
