Paller Attilát sokan ismerhetik, hiszen vadászatszervezői munkája révén a világ számos pontjára segítette a hazai vadászok eljutását, sikeres vadászatát. Ezúttal azonban beszélgetésünk apropóját Attila egy másik oldala adta, a művészetek és a vadászati kultúra iránti őszinte rajongása, amelynek révén a Gallery of the Nature alapítvány létrejöhetett. A szervezet legutóbb tavaly decemberben szervezett sikeres aukciót.
– Az, hogy mi most itt beszélgethetünk igen nagy szerencse, mert a világkiállítás után úgy tudom komoly baleset érte Afrikában. Mi történt?
– November elején Namíbiában vadásztattam leopárdra és autóbalesetem történt. Egy száguldó Land Cruiser platójáról estem le egy hirtelen fékezés miatt terepen, elvesztettem az eszméletemet, több csontom törött, a horzsolások nyomai még ma is látszanak. Szerencsés kimenetelű volt az esés és egy windhoeki kórház szakellátásának köszönhetem, hogy ennyivel megúsztam. Ha jól belegondolok, 15 éve vadásztatok rendszeresen a világ legkülönbözőbb körülményei között, szóval mondhatom, hogy „benne volt a pakliban”, hogy előbb-utóbb előfordulhat baleset a szakmámból adódóan. Mára jól vagyok!
– Miként kerültek az életébe a vadászattal kapcsolatos művészetek?
– Gyerekkorom óta fogékony voltam a vadászathoz kapcsolódó igényes, kellő szépérzékkel bemutatott tárgyi értékek iránt. Művészember nem volt a családban, de mindig meghatódva figyeltem, ahogy édesapám őrzi nagyapám vadászati hagyatékát. Ott szembesültem először azzal, ha kellő alázattal és odafigyeléssel, megfelelő esztétikai és szakmailag helyes köntösbe öltöztetünk és mutatunk be családi ereklyéket, az az emlékezés és a tisztelet jele. A vadászattal kapcsolatos művészet számomra egy tágabban értelmezett kulturális tér. Része minden olyan megjelenési forma, ami kellő arányérzékkel mutatja be a természettel való kapcsolatunk bármely apró részletét. Legyen ez egy szakmailag jól átgondolt és kivitelezett dioráma, egy ősi motívumokkal díszített, szúette trófea alátét vagy egy nem hivalkodó, de viselőjét mégis kitüntető gyöngyfog nyakék.
– A vadászat és a hagyománytisztelet tehát családi örökség…
– Dél-Somogyban, ahol a fiatal éveimet töltöttem, vadászati szempontból inger gazdag közeg volt a 80-as, 90-es évek. Barcson, a Dráva menti erdők vadban gazdag élőhelyei táptalaja volt az etikus vadászati módszereket betartó, a hagyományokat tisztelő erdőjáró közösségek kialakulásának, a falvakban a zöldruhások jelenléte és megbecsülése része volt a mindennapoknak. Lábodon, ahol öt szeptembert élhettem meg, mint egyetemista, egy bőgésben még 100 bikát láttam terítéken, és magamba szívhattam a vadászkastélyok eleganciáját, a „régi vágású” német ajkú vadászvendégek magatartásmintáit és a szakma példaképeinek bölcseleteit. Szerencsés voltam, mert jó alapanyagokból építkezhettem és az ott belém vésődött normák a mai napig vezetnek.
– Milyen kezdeményezést takar a Gallery of the Nature név és mi volt az alapítás mögött szándék?
– A Gallery of the Nature alapítvány idén lesz 5 éves. Az alapítás célja egyben a fő célkitűzésünk is: a természeti és vadászati értékek, továbbá az ezekhez kapcsolódó kulturális értékek védelme, bemutatása. Mindig is fontos volt az életemben az, hogy a „napi taposómalom” mellett áldozzunk időt igazi értékek megőrzésére is és karoljunk fel jó ügyeket. Több sikeres könyv megjelenésében vettünk részt, „első szülöttünk” a Csergezán album, de a Kiss Richárd könyv megjelenésében is segédkeztünk, illetve több vadászkönyv esetében, mint támogatók voltunk jelen. Számos saját kiállítás megszervezése van mögöttünk (például: Csergezán Pál, Muray Róbert, Kiss Richárd, Boros Zoltán), részesei voltunk a Telki Művészeti Fesztivál szervezésének, tavaly lehetőséget kaptunk megjelenni világkiállításon is, ahol talán bátran mondhatom, az egyik legkiemelkedőbb standot hoztuk létre a HUNGEXPO-n a vadászati kultúra témakörében, 120 eredeti műtárgy bemutatásával.
– Beszéljünk a decemberi aukcióról! Hogyan sikerült megvalósítani a koronavírus-világjárvány idején?
– 2019-ben volt már egy sikeres online próbálkozásunk, de most december 6-án exkluzív helyszínen, vendégvárással, több kortárs művész jelenlétével és 87 egyedi, különleges műalkotással vártuk az érdeklődőket egy „élő műsorra”, a vadászati témájú festmény és műtárgy aukciónkra. A vírushelyzet sajnos a személyes jelenlétet nagy mértékben korlátozta, de az online és telefonos aktivitása az eseménynek a várakozásainkat felülmúlta. Van ennek a műfajnak egy sajátságos pszichológiája is, amit a helyszínen érdekes volt megtapasztalni. Az érdeklődők sokszor egymásra licitálva szerették volna megszerezni kedvencüket, érezhető volt a feszültség és egy egyedi, pezsgő, izgalmas árverési hangulat alakult ki. A tételek közel 60 százaléka talált végül gazdára és a leütési összérték 12 millió forint volt. Ez a hozzáértők szerint siker, nekünk meg további inspiráció.
– Milyen célokkal szervezék meg az aukciót?
– Több célunk is volt. Egyrészt újabb platformot kínáltunk, ahol műalkotás és gyűjtő egymásra találhat. Másrészt cél volt a tájékoztatás, a kortárs művészek megismertetése és a klasszikusok előtti tiszteletadás is! Legfőbb célunk pedig felrázni ezt a piacot és teremteni egy társasági eseményt az aukcióval, ahol nem kötelező vásárolni, hanem jó érzés „ott lenni”, beszélgetni, kapcsolatokat teremteni, barátok között lenni. Bízunk benne, hogy hagyományt tudunk teremteni és idén, mikulás környékén egy hasonló, remélhetőleg egyre nívósabb rendezvénnyel tudunk jelentkezni a vadászati képzőművészet szerelmeseinek. Mérlegeljük egy nyár eleji esemény létjogosultságát, ötletelünk a kalapács alá kerülő tárgyak bővítésén is. A „közös gondolkodásban” szervezőtársaimra számíthatok, név szerint Molitorisz Károly, aki komoly gyűjtő és elkötelezett támogatója a vadászati kultúrának, illetve Rajtmár István az ADY25 Galéria tulajdonosa, aki az aukciók technikai levezetésében jártas szakember.
– Milyen tételek voltak, amelyek esetleg közérdeklődésre is számot tarthatnak?
– Elsősorban grafikák és festmények képezték a 87 tétel nagy részét, de szobrok, dombormű, porcelán, kitűző, pár régi vadászati eszköz is kiegészítette a kínálatot. Zoltán János hagyatékából is be lett listázva pár értékes tárgy. Az egyik leginkább érdeklődésre számon tartott műtárgy egyébként pont nem egy festmény volt, hanem Széchenyi Zsigmond hagyatékából származó, szalonka tollakkal díszített ezüst tál. Kikiáltási ára 900 ezer forint volt és végül 2.6 millió forint leütési áron cserélt gazdát.
– A laikus emberben a téma kapcsán felvetődhet: meg lehet az ilyen eseményeken szereplő tételeket „átlagos” vastagságú pénztárcával fizetni?
– Fontos szempont, hogy nem elit klubbot akarunk létrehozni, így a pár tízezres kategóriáktól egészen a milliós tételekig válogathattak az érdeklődők. Szeretném hangsúlyozni, hogy bárkitől szívesen veszünk a jövőben felajánlást is a soron következő aukciónkra. Nyitottak vagyunk minden jó ötletre, kezdeményezésre, szívesen segítünk értékbecslésben, műtárgy értékesítésben is tapasztalataink és kapcsolatrendszerünk alapján. Örülünk, ha újabb és újabb rejtett kincsek bukkannak elő, amelyek bemutatása a vadászati kultúránkat erősítik. Az alapítvány küldetésének az üzenete is az, hogy az érték az nem anyagiakban mérhető. Fontos, hogy mintát tudjunk mutatni a fiatal vadászoknak is, hogy nem attól lesz valaki „nagyobb vadász”, hogy a legdrágább puskát meg tudja venni, vagy hogy épp melyik egzotikus vadra vadászott.
– Úgy tudom, hogy a közeljövőben karitatív kezdeményezést indítanak gyermekek megsegítéségre. Miről van szó?
– Ahogy fogalmazni szoktam, „keressük az új Balogh Pétereket”. Országos rajzpályázatot hirdettünk, a pályamunkák beérkezésének határideje február 28.
Szeretnénk a fiatalokat megszólítani, a jövő nemzedékét alkotásra motiválni! Bemutatkozási lehetőséget kínálunk 4 korcsoportban (óvoda, 1-4 osztály, 5-8 osztály, középiskola) azoknak, akik szeretnék megmérettetni rajztudásukat, szeretik, ismerik és tisztelik a természetet és van elképzelésük az ember és az élővilág fenntartható kapcsolatáról. Azokat a gyermekeket keressük, akik mondanivalójukat képi megjelenés formájában minél hitelesebben tudják közvetíteni, amik aztán egyértelmű üzeneteket rejtenek. Fontos, hogy a képi világ kidolgozottsága mellett a kreativitást, az egyediséget is keressük. Kutatjuk a tehetségeket, akiknek segítő kezet szeretnénk nyújtani egy hiteles értékeléssel, további munkájukhoz pedig anyagi támogatást biztosítunk.
– Immár több aukció, kiadvány és reprezentatív megjelenés után hogyan látja: mennyire érdekli a magyar vadászokat ez a téma?
– Sajnos a XXI. században nem arra van nagy kereslet, amit mi képviselünk, vagy mint kulturális tartalom kínálunk. Az „úttörők” -nek mindig nehéz a dolga és most egy picit újra „divatba kell hozni” a vadászemberek között a képzőművészetet csakúgy, mint például a könyvolvasást. A kereslet alakítható is, tehát sok jó példával az érdeklődést is lehet befolyásolni. Mi ebben vagyunk érdekeltek, hogy jó példákkal járjunk elől, amikhez érezhetően egyre többen csatlakoznak. Ez motivál. Bosszant az aránytalanság, az ízléstelenség, a megmagyarázott „trendiség”, a túlcsordult képzavar, a magamutogatás, amik sajnos ma a legtöbbször tapasztalt művészeti irányok. Nem megállítani akarom az időt, de ne nevezzünk egy ízléstelen zagyvaságot „művészeti értéknek” és soroljuk előrébb „kortárs művészetnek csomagolva”, mint az évszázadokat is túlélt valós műkincseinket! Azt látom, hogy viszonylag kevés ember rendelkezik megfelelően szűrő szemüveggel, ugyanakkor szerencsés az, hogy sokan szeretnék elsajátítani a tisztán látást a témában. Másrészt hisszük, hogy a nem vadászó, szkeptikus tömeg szimpátiáját is először képzőművészetünk kiválóságaival tudjuk elnyerni. Hisz itt a befogadás sokkal nagyobb tömegeket is elérhet. A képek által megismerhetik a hazai flórát és faunát, a természet törvényeinek ismerete közelebb hozhatja őket a vadgazdálkodás fontosságának ismereteihez is! Erre pedig igencsak szükségünk van…
Kókai Márton