Kilépve hazánk határaival megjelölt korlátai közül, a vadászat egy új világa tárul elénk. Ennek a világnak a szépségeit, kalandjait megszámlálhatatlanul sok könyv, cikk, film dolgozta már fel. Azonban kevés forrás segít eligazodni az odáig vezető út labirintusában. A vadászat kimenetele pedig sokszor azon is múlhat, elég alaposan készítettük-e azt elő!
A teljesség igénye nélkül indulunk most el ezen az úton, de törekedve azoknak a fontos lépéseknek a számbavételére, amik előfordulhatnak minden vadászat szervezése során, a dél-afrikai, kerti vadászatoktól az alaszkai hegyekig.
Rögtön az elején ellőném azt a közhelyet, miszerint „ahány ország, annyi szokás”. Lehetetlenség lenne minden eshetőséget érinteni, minden fontos felszerelést kiemelni, hiszen a kényelmes namíbiai táboroktól a hazánkban is megszokott vadászházakon át a szibériai vadonban felállított kis sátrakig sokféle körülmény és ennél is több vadfaj várja a világ kalandjaira nyitott vadászokat. Ezért ezzel meg sem próbálkozom.
Hozok ellenben példákat a szervezés legfontosabb lépéseire, amik rávilágítanak arra, mi az, amit szem előtt kell tartanunk. Segít elgondolkozni, felkészülni és főleg segít majd a jó kérdéseket feltenni a megfelelő helyzetekben (vadászat, vadászatszervező, vadászbolti eladó, vízum ügyintéző, stb.).
Rögtön az elején ki is emelném a legnagyobb, kettős hibát, amibe nagyon sok vadásztársunk beleesik:
- Úgy akarja kapni a vadászatot, mint itthon
- Úgy akarja kapni a vadászatot, ahogy ő akarja
Ez hiba, akkor is, ha látom magam előtt, ahogy a Kedves Olvasó most megáll és talán ki is hallatszik a gondolat: „De hiszen kifizetem!”
Egy botswana-i vagy éppen kazahsztáni vadászat éppen attól szép, hogy azt és úgy tudjuk megélni, ahogyan azt a táj, a terepalakulat, a faj viselkedése, a helyi vadászati kultúra összessége nyújtani tudja, egy semmi mással össze nem hasonlítható, különleges élmény formájában. Ettől lesz minden vadászút egyedi!
Bár első látásra furcsának hat, a vadászat szervezésének legfontosabb alapköve a tájékozottság.
Ezek közül is az egyik legfontosabb megismerni a rendszert, amiben vadászni készülünk. Erre az egyik legjobb példa Kanada, ahol a külföldi vendég vadásztatásának jogáért fizet a kísérő egy adott területen. A vadászati idényt figyelembevéve korlátos, hány terminusban tud vendéget fogadni az outfitter. Ebből számolja ki, gyakorlatilag „mennyibe kerül” neki az az egy hét, vagy 10 nap, míg velünk tölti az idejét. Ehhez jön hozzá az ő költsége, személyi kiadások, üzemanyag, járművek, étkezés, felszerelés, engedélyek, stb. És ebből adódik az egyik legnagyobb különbség a szemléletmódunkban. A kanadai kísérőnk nem vadat ad el nekünk, hanem vadászatot! Azt vállalja, hogy az idejéből egy fix terminust arra fog szánni, hogy a tudása és felszereltsége legjavát nyújtva vadászati lehetőséghez juttasson minket azon területrészen, ahol joga van vadásztatni!
Mi, hazai vadászok úgy szocializálódtunk, hogy ha szeretnénk egy 280 g-os őzbakot terítékre hozni, akkor első este, vagy másnap a reggeli kimenetel alkalmával meg is tudjuk lőni, legfeljebb 265 vagy 295 g lesz a bírálaton. De a világ nem mindenhol így működik. Aki nem tudja elfogadni azt a rendszert, amiben vadászni készül, jobb, ha már a tájékozódás fázisában úgy dönt, el sem indul, vagy másik országot, másik faj vadászatát választja.
A tájékozottság a beutazási feltételekre kiemelten érvényes. A legfontosabb kiindulópont ebben a Konzuli Szolgálat honlapja (https://konzinfo.mfa.gov.hu/), ahol egy helyen megtalálunk minden szükséges információt a vízumkötelességről, a beutazási feltételekről, mennyi készpénzt vihetünk be az országba, vagy esetleg hova nem javasolják a beutazást.
Az adott vadfaj ismerete szintén megkerülhetetlen, lenne. Bár előfordul, hogy az elejtett vadhoz lépve kérdezi meg a vendég, ez melyik vad, rajta volt-e a listán? Mégis a legtöbben álmodozással, olvasással, a vadfajnak és a vadászatának megismerésével kezdjük a tervezgetést. Ez véleményem szerint az élmény megélése szempontjából legalább olyan fontos része a vadászatnak, mint a cserkelés vagy a fegyver elsütése. A praktikus oldala pedig megkérdőjelezhetetlen. Hiszen, ha alpesi zergénk emlékét nyakpreparátum formájában szeretnénk megőrizni, akkor nem mindegy, hogy a májusi, szőrváltásban lévő zergére vadászunk, az augusztusi, nyári szőrben lévőre, vagy a szeptember végi, télre felkészült bakra. Ugyanakkor májusban nyírfajdot is terítékre hozhatunk dürgésben, augusztusban pedig mormota után járhatjuk az alpesi legelőket.
A vadfaj egy másik, szintén meghatározó kérdést is felvet: melyik országba induljunk? A tájékozottság ezen pontján biztosan érdemes segítséget, tanácsot kérnünk, hiszen ez lesz az egyik legfontosabb döntésünk, mind anyagilag, mind az élmény megélése, végül a trófea minősége, mérete szempontjából is. Gondoljunk csak bele, hova indulnánk medvére vadászni? Egyáltalán milyen medvére? És honnan tudjuk behozni a trófeát CITES papírral?
Talán a legjobb példa a jávorszarvas, ez okozhatja a legnagyobb fejtörést. Árban öt-hatszoros árkülönbség is lehet egy európai- és egy alaszkai jávor vadászat között. Míg néhány kivételtől eltekintve Európában teljesen bizonytalan, hogy egyáltalán látunk-e jávort, Kanadában, Új-Fundlandon él a világ legnagyobb populáció sűrűségű jávorszarvas állománya. Cserkelhetünk, járhatjuk a folyókat kenuval vagy motorcsónakkal, vadászhatunk kutyával vagy anélkül, sőt, még helikoptert is igénybe vehetünk a kereséshez, számtalan módon megélhetjük álmaink lapátosának vadászatát. És választásunk – valamint anyagi lehetőségeink – következményeképpen ott találhatjuk magunkat a legnagyobb testű szarvas fajunk bikájával szemben, életünk vadászatának örök emléke pedig a „bicikli kormány” méretű, még csak nem is lapátosodó agancstól a „fürdőkád” méretűig változatos képet mutat.
Essen szó a vadászatok egyik kulcs eleméről, a fegyverről. Örök kérdés, hogy vigyük a sajátot vagy béreljünk helyben. Helyben bérelni alapvetően olcsóbb és később látni fogjuk, néhány kivételtől eltekintve biztosabb is. A vadászterületen bérelt fegyvernek számos előnye van, amit érdemes akkor is mérlegelni, ha praktikus (pl. balkezes) vagy emocionális szálak kötnek saját fegyverünkhöz. A bérelt fegyver esetében talán a legfontosabb arról megbizonyosodni, hogy valóban jó fegyvert kapunk-e. Ez természetesen nem egyszerű, de kérdezzük meg a márkát, típust, kalibert, az optika adatait, így saját tapasztalatunk, ismereteink alapján már el tudjuk dönteni, megfelelő-e a fegyver az adott vadfaj és a körülmények tekintetében. Alapvetően a vadásztatónak nem célja olyan fegyvert adni, amivel nem lehet terítékre hozni azt a vadat, amire vadásztat.
Kivételt ez alól a hegyi vadászatok jelentenek, ahol szükség lehet 300 méter feletti lövésekre. Ilyen esetben a speciálisan összeállított fegyver jelentősége megnő, azzal össze kell szokni, hiszen a sebzett vad elejtettnek számít, egy lehetőségünk lesz leadni egy pontos lövést.
Azt azonban ne felejtsük el, hogy a COVID világjárvány során gyakorlatilag az összes repülőtér leépítette a reptéren dolgozó személyzet létszámát, amit a mai napig nem sikerült visszapótolni. Így előfordul sajnos – még, ha ritkán is – hogy fegyverünk nem érkezik meg, az átszállásnál egyszerűen nincs idő, kapacitás átrakni a puskát. A fegyvert pedig meg kell várni helyben, amivel értékes vadásznapokat veszítünk, kockáztatjuk az egész vadászat kimenetelét.
Akárhogyan is döntünk, vagy alakul, a legfontosabb a próbalövés helyben, az első kimenetel előtt. Ez a kísérőnek is információt szolgáltat rólunk, figyelni fogja, mennyire vagyunk magabiztosak. Emellett nekünk is alkalom kipróbálni a pontosságot, bérelt fegyver esetében megtanulni a biztosítást, sütést. Végezetül a legnagyobb előnye a próbalövésnek a bizalom kialakulása a fegyverben. Aki bízik a fegyverében, sokkal magabiztosabban vadászik, ezáltal eredményesebb lesz.
A dokumentumok megléte egyértelműnek tűnik, de sok esetben ehhez is rendkívül alapos tájékozódásra van szükségünk. Hiába van bejegyezve európai fegyverútlevelünkbe golyós ismétlő lőfegyverünk, ha még a régi rendszerben C1 kategóriában írták azt be, nem engedik majd feladni a repülőre. Ahhoz, hogy magunkkal vihessük, újra kell kategorizálni és új kategóriával bejegyezni (B10re átminősíteni).
A célországtól függően lehet, hogy nincs szükségünk vízumra, de lehet, hogy csak akkor, ha igazolni tudjuk (pl meghívólevéllel), hogy turista céllal lépünk az országba (Dél-Afrika). Olyan országok is vannak, ahol komoly és összetett folyamat a vízum megszerzése, amihez az utazás előtt nélkülöznünk kell az útlevelünket akár egy-két hétig (Oroszország, Mozambik). És olyan is előfordul, amikor a reptéren landolva, helyben tudjuk kiváltani a vízumunkat, melynek papírmunkáját érdemes előkészíteni (Namíbia). Akárhogyan is, enélkül nem élhetjük át álmaink vadászatát.
Szintén megkerülhetetlen, hogy legyen baleset- és utasbiztosításunk. Ez bizonyos országokban feltétele is a belépésnek.
Ehhez kapcsolódik egy szintén hasznos információ. Olyan bankkártyával kell rendelkeznünk az út során, mely alkalmas külföldi használatra, van rajta elegendő fedezet és a bankot értesítettük arról, melyik országban várható a használata, valamint nincs olyan limit beállítva, ami megakadályozná egy magasabb összegű orvosi ellátás kifizetését.
Felszerelés
Ez az a téma, ami országonként, vadfajonként, de még azon belül évszakonként is egy külön cikket érdemelne. Csak a látókörünkben lévő lehetőségek felszerelés igényével egy évtizeden keresztül jelentkezhetnék a Nimród hasábjain. Mégis néhány példát kiemelve, inkább gondolatébresztővel szeretnék élni, beindítva az ilyen irányú gondolkozás kerekét.
Essen szó elsőként a táskákról, mert bár apróságnak tűnik, sok bonyodalom adódik ebből is. Ha érkezés után, a vadászterületig egy terepjáró platóján utazik a táskánk, fontos, hogy por-, és vízálló legyen. Ha egy alaptábor elérése után lóval tesszük meg az út további részét, felszerelésünket szét kell osztanunk kettő puha, de vízhatlan zsákba, olyanba, amit a ló oldalára, vagy a nyeregtáskába tehetünk. Apróságnak tűnik, de enélkül bizony nem tudjuk a felszerelésünket eljuttatni a vadászat színhelyéig, vagy csak olyan állapotban, ami alkalmatlan arra, hogy élvezzük az utat. Mára már elérhetők olyan, különleges felszerelések, melyek listája végtelen, mégis néhányat kiemelnék. A műholdas telefon mellett ma már elérhető olyan terepi GPS készülék, ami segít a térképen eligazodni, de egy műholdas SIM kártya segítségével kommunikálhatunk, elküldhetjük a pozíciónkat. Vagy akár olyan „okos órát” is vihetünk magunkkal, mely vészjelzés leadására alkalmas és a hozzá kötött biztostás értelmében indul is a megadott koordinátákra értünk a mentő helikopter.
Anyagiak
Talán az egyik legjobban várt fejezethez érkeztünk, mely természetesen szükséges része a vadászatnak, enélkül nem jöhetne létre, mégis a kelleténél jobban előtérbe helyezzük, sokszor a vadászat rovására. Egyértelműnek tűnik, mégis a legtöbben nem veszik komolyan az előleg és a vadászat árának kifizetésének súlyát. A világ nagyobbik részén sajnos nincs szükségük a vadásztatóknak arra, hogy egy magyar vendég előlegére várjanak. Ezért bizony könnyen eleshetünk a vadászatunktól, ha nem vesszük komolyan, meddig kell rendezzük az egyébként megbeszélt anyagiakat.
A másik általánosan elkövetett hiba az, hogy nem tervezünk előre. Ennek lehet az oka óvatosság, pénzügyi korlátok, könnyelműség, és még sok egyéb indok. Azonban mindentől függetlenül be kell látnunk, hogy vannak olyan országok, vadászterületek, ahova nem elég a vadászat évében bejelentkezni. Van, ahova egy-két évvel korábban kell jelentkezni és azt egy előleggel lefoglalni, különben nem lesz helyünk. Ez egy olyan tény, ami vitán felül áll és ezekhez a vadászatokhoz (legyen akár egy kis értékű vadászat egy jó területen) egyszerűen nem fog hozzáférni soha az, aki csak az adott évben kezdi el a szervezését.
A gondolkodásmódunkban a másik nagy különbség talán éppen a lemondásokkal kapcsolatban van. Főleg Észak-Amerikában, de más országokban is jellemző, hogy lemondás esetén nem jár vissza a befizetett összeg, az előleg pedig a legtöbb esetben nem jár vissza. Egyszerűen el kell fogadnunk, hogy különböző rendszerekben dolgozunk és élünk. Ezért kiemelten fontos előre tisztázni, meddig kell rendeznünk az előleget, meddig a teljes összeget, mik a feltételei a lemondásnak, és mik a következményei a sikertelenségnek. És itt nem csak arra gondolok, amikor a vendég nem is lát vadat. Bár ott is felmerül a kérdés, ha valaki nyikorgó bakanccsal, márkás, de recsegő anyagú ruházattal érkezik egy jávor vadászatra, végig köhögve a cserkeléseket, ki a hibás azért, mert nem látott jávorbikát?! De kinek a felelőssége egy el nem vállalt vagy lekésett lövés, vagy egy hibázás – amiért ugyan nem számolnak fel extra költséget – de csak az az egy lehetőség adódott?
A borravaló szintén olyan része a vadászatnak, amit előre kell tisztázni és amennyiben nem szeretnénk az adott ország rendszerében illő borravalóra pénzt szánni, úgy azt a vadászatot nem szabad lefoglalni. Rendkívül kellemetlen helyzetekhez vezet mindez, ami elkerülhető lenne. Ökölszabályként az mondható, hogy a vadászat árának 10 százalékánál többet nem szokás adni. Ez lehet egy viszonylag magas összeg is és bizonyos esetekben ettől el is térhetünk, mindkét irányba. De vannak olyan outfitterek, akik Európából (és/vagy Magyarországról) már nem fogadnak vendéget egyáltalán, éppen a borravaló körüli nézeteltérések miatt.
Repülőjegy
A repülőjegy az egyik legfontosabb szükséges rossz a vadászataink során. Érdemes időben foglalni, ez egyértelmű. Ami viszont nem mindig, hogy megfelelő időt kell hagynunk az átszállásokra, hiszen néha 2-2,5 órára is szükség van átérni egyik gépről a másikra.
Nem minden légitársaság szállít fegyvert, ráadásul a legtöbb esetben a nemzetközi járatról belföldi gépre szállva a fegyvert fel kell venni és újra fel kell adni, ehhez pedig bizony néha helyi segítőt is igénybe kell venni.
Trófea előkészítése szállításra és trófea szállítás
A trófea kezelésével és szállításával általában nem szoktunk számolni, sem időben, sem anyagilag, pedig szintén nem elhanyagolható része egy vadászatnak. Sok esetben teljesen megszokott, hogy a vadászat után egy évvel érkezik meg a trófeánk, ennyi ideig tart a teljes folyamat.
Ehhez helyben elő kell készíteni a koponyát, a bőrt a szállításra. Tisztának, száraznak, fertőző részektől mentesnek kell lennie, hogy megkaphasson minden állatorvosi igazolást. Ez időbe és pénzbe kerül. Ahogyan a szállítás és a megérkezés utáni állatorvosi- és vámeljárás is. Ennek a pontos árát egy évre előre, vagy a foglalástól számítva két évre előre tudni is és forintra pontosan megkérdezni is esélytelen. Hiszen nem tudhatjuk, mennyivel lesz drágább két év múlva a repülőgép üzemanyag…
Talán a legfontosabb kérdést hagytam a végére: Magán úton vagy vadászatszervezőn keresztül induljunk-e útnak?
Azt gondolom, a fentiek elegendő mankót adnak ahhoz, hogy az adott vadászat esetében magunk is el tudjuk ezt dönteni. Az ellenben minden esetben fontos, hogy tudjunk megfelelően kérdezni!
Hajdu Márk
Vadászutak Kft.