A vadászatban az az izgalmas, hogy kiszámíthatatlan és mindig többet ígér, mint amit nyújt. Soha nem tudhatjuk előre, hogy milyen szituációkkal ajándékoz meg a vadászat istenasszonya, Diána minket. A bizonytalanság, a várakozás, a küzdés, a remény és a rácsodálkozás különös egyvelege az, ami azt a különleges adrenalin koktélt keveri, amit csak a vadászok ismerhetnek.
Az a vadászat, ami előre borítékolható eredménnyel zárul, általában elveszti romantikáját. Kivétel persze, ha a körülmények megszépítik a pillanatot. Ilyen varázslatra számíthatunk a világ legnagyobb szigetén, egyben az egyik legészakabban fekvő lakott helyen is. Talán még senki nem jött haza eredménytelenül egy grönlandi vadászatról, mégis a táj és a vadászati mód elragadó, semmihez nem hasonlítható varázsa örökké szívünkbe zárja az ott töltött pillanatokat.
A pézsmatulok hazája
A növényzet errefelé satnya, a hosszú tél kíméletlen időjárási feltételekkel sanyargatja lakóit, a látogató számára olyan érzés, mintha az örök hó és jég birodalmának határát lépte volna át.
A holdbéli táj a maga egyöntetűségével és egyszerűségével a végtelen érzését kelti. Nehéz elképzelni, hogy a mélyföldeket nyár végére vadvirágos rétek tarkítják…
Ebben a zord világban az élet törvényei még könyörtelenebbek és Grönland éghajlatát csak a legszívósabb, legalkalmazkodóbb állatok képesek elviselni, mint például a jegesmedve, pézsmatulok, karibu, sarki róka, havasi nyúl, hófajd illetve a jeges vizek lakói.
Grönland első sorban pézsmatulok vadászatairól híres a vadászok körében, bár ősszel karibu vadászattal kombinált csomagajánlatok is hozzáférhetők. Az állomány nagyon nagy, kb. 4.500 db a szigeten és a téli hidegben nagy létszámba összeverődött csapatokkal is találkozhatunk. Ez az állat elviseli a 6-10 hónapig tartó tél olykor mínusz 70 Celsius-fokos hidegét és viharos szeleit is. A rénszarvas is sokfelé megél a magas északon, de a Peary-földön, a Föld legészakibb szárazulatán csak a pézsmatulok képes életben maradni. Ezen a vidéken, ha egyáltalán élnek növények, csak néhány centiméter magasra nőnek, és csupán a nyár 5-6 hetében fejlődnek. A csekély tápértékű növényekből a pézsmatuloknak nagy mennyiséget kell elfogyasztania, s ebből is csak úgy tud megélni, hogy a végsőkig tökéletesítette az energia megőrzését.
A pézsmatulok kisebb termetű, mint amekkorának sokan gondolhatják, ha csak egy képen szemlélik ősi, a jégkorszakból visszatekintő alakját. Félelmetesnek tűnő tömzsi állat, rövid lábakkal és rongyszőnyeghez hasonló bundával. A felnőtt bika zömök, marmagassága 1,5 méter, hossza 2,5 m, a tömege 300-350 kg körül van, vagyis alig a fele egy bölényének. Neve ellenére nincs pézsmamirigye, és nem is tulok, azaz nem a szarvasmarhák rokona – a tülkösszarvúak családján belül külön alcsaládba (Ovibovinae) sorolják -, s közel áll a kecskékhez és a juhokhoz. A vastag zsírréteg védi őket a hidegtől. Mindkét nem visel szarvat, a hímek szarvtöve azonban szélesebb. A szarv 4-6 hetes korban kezd kifejlődni és a 6. életévben éri el a teljes nagyságát. A bikák trófeái a nyugati parton a kedvezőbb táplálkozási feltételek és az enyhébb klíma miatt kicsit nagyobb, mint keleten. Alapvetően korban és trófeaméretben kétféle pézsmatulok elejtésére van lehetősége a vadászoknak. A középkorú (5-8 éves) bikák jellemzői a hosszabb szarv, fekete szarvvég, világos pajzs, sötétebb nyakszőr. Az idősekét (10-12 éves) pedig lekopott – rövidebb szarv, szélesebb – sötétebb pajzs és kivilágosodó nyakszőr jellemez.
A pézsmatulok vadászata viszonylag könnyű, hisz a csekély takarás ellenére a bikák sokszor 100-150 méterre könnyű cserkeléssel megközelíthetők, elég „bamba” jószág tehát. Leginkább a farkastól fél, így a kutyákat mindig takarásban hagyva, gyalogosan közelítik meg. Lövésre megdöbbentő módon, nagyon különbözőképpen reagál. Általában a találatot az állat nem jelezi egyértelműen, persze a becsapódást jól lehet minden esetben hallani. A legtöbb esetben egy jól irányzott lövés elegendő, de nem ritka, amikor a vendég kitáraz, hogy terítékre tudja hozni.
Vadásztábor a jégmezők birodalmában
Hosszú utat kell megtennie, aki a világ legnagyobb szigetén szeretné terítékre hozni az egyik legérdekesebb kecskefélét, a pézsmatulkot! Koppenhágán keresztül közelíthető meg mintegy 4,5 órás repülőúttal Kangerlussuaq, amely Grönland nyugati partján fekvő légikikötő. A repülőtérről a hóviszonyoktól függően terepjáróval (1-2 órás út) vagy kutyaszánnal (4 órás út) szállítják a vendégeket a vadászterületre.
A táborhely egy hegyekkel körülvett tó partján van felállítva. A tó persze télen vastagon be van fagyva, mégis egy léket törve rajta ez szolgálja a tábor vízellátását is. A szállás egy közös folyosóról nyíló, 4 db kétágyas szobát magába foglaló faházban van. Mivel a folyosón kályha van, így az egész házban megfelelő a hőmérséklet este is, nagyon meleg hálózsák használata szükségtelen. A vadászterületen 2002 óta rendelkezésre áll egy 5×10 méteres vadászkunyhó is, ahol konyha és pihenőhelyiség található, ez az étkezések és beszélgetések helyszíne és itt éjszakáznak a helyiek is. A táborban mosdási lehetőség gyakorlatilag nincs. Az áram, térerő szintén ismeretlen fogalmak errefelé.
Kutyaszánnal inuit kísérőnkkel
Vadászat kutyaszánon! Álmainkban talán valahol mélyen létezik ez a kép, ami Grönlandon valósággá válhat. A kutyák ritmikus mozgásának üteme, lábuk által felkavart porhó szúrós érzése az arcunkon, a szán csikorgó hangja a fjordok jegén, a helyiek kurjongatása: ezek mind ennek az idegen, de szerethető világnak a kellékei. Körülöttünk a néma táj nyeli el ennek a különös egyvelegnek a hangjait, amit a mellettünk emelkedő hegyek vernek vissza.
Inuit kísérők mérnöki pontossággal fenyítik meg az ebeket rövid nyelű, hosszú szárú ostoraikkal, ha engedetlenek. Ennek a kutyafajtának kitartása elképesztő, óriási húzóerővel rendelkezik, falkában érzi jól magát és farkasüvöltésszerűen vonyítanak. A gazdáját falkavezérnek fogadja el, idegen emberekkel nem köt barátságot, önfejű, ősi típusú, akaratos, nehezen tanítható fajta. Igazi munkakutyának, nem holmi hobbytársnak tartják a helyiek és betegség vagy nem megfelelő testi adottságok mellett könyörtelen sorsra vannak kárhoztatva.
„Amilyen a kutya, olyan a gazdája” mondja a mondás. Ami igaz az igaz, életre szóló barátságokat nem könnyű az inuitokkal sem kötni. De nem csak a nyelvi nehézségek okozzák a gondot. Az ottani emberek nem azok az egymás szavába vágó, idegenekkel „bratyizós” cimborák, hanem az igazi maguknak való magányos farkasok, a természet gyermekei. Ez persze nem kritikai megjegyzés, egyszerűen őket csak nehéz „jókedvükben” találni.
Felkészülés a hideg ellen
A legtöbben a hidegtől tartanak egy grönlandi út előtt. A vadászati időszakban, ami márciusra, április elejére esik, a hőmérséklet napközben 0 – 10, míg éjszaka – 30 – 0 Celsius-fokos. Száraz hidegre kell felkészülni. Kangerlussuaqban bérelhetünk speciális felszerelést is, ami áll egy sarkvidéki (Arktisz) csizmából és fókabőr ruházatból: nadrág, sapka, kesztyű, kapucnis anorák.
E vadászat igazi értéke a csodálatos vadfaj trófeája mellett a „kellékekben” keresendő. Megélni gyönyörű, visszaemlékezni talán még szebb.