Szakadékok, hágók, meredek hegycsúcsok, sokszor mostoha körülmények – és különleges trófeák. A magashegyi vadászat életre szóló élmény, de egyben komoly erőpróba is, mely nem mindennapi felkészülést igényel.
A kőszáli kecskék és a vadjuhok trófeáinak megszerzése egy különleges, technikás, sokszor megerőltető vadászat.
Általában az első alakalom döntő: vagy rabjai leszünk egy életre, vagy soha többet nem akarjuk újra átélni. Hazánk természeti adottságai miatt a magyar vadász általában nem a magas hegyek között szerzi legtöbb vadászélményét, ám ennek ellenére (vagy tán épp ezért) egyre több honfitársunk vág neki a magashegységeknek.
A kevésbé elhivatottak is igyekeznek általában legalább egy kőszáli kecske faj trófeáját begyűjteni vadászpályafutásuk során. Ők inkább az ismertebb és könnyebben becserkelhető hegyi régiókat választják. És vannak, akiket szinte semmi más nem vonz, s akik számára egy újabb hegyi vad kihívásokkal teli elejtése, a fizikai teljesítőképesség határait feszegető cserkelés maga a nagybetűs VADÁSZAT.
Hegyi vadászat: egy életforma
Ha kőszáli kecskére szeretnénk vadászni, külföldre kell mennünk: például Spanyolországba, Ausztriába, Közép-Ázsiába vagy a Himalájába. A legtöbb juh- vagy kecskeféle vadászata nem kényelmes vadászkaland, inkább egyfajta fizikai és mentális erőpróba. Ezért mielőtt nekiindulunk, mindenképpen tájékozódjunk a vadászterületről, a helyi vadászati szokásokról, szabályokról, és mindenekelőtt alaposan mérjük fel a saját fizikai és mentális felkészültségünket.
Ne hagyatkozzunk soha egy adott véleményre, körültekintően nézzünk utána a részleteknek. Országonként és egy adott országon belül is nagy különbségek lehetnek a hegység meredeksége, a tengerszint feletti magasság, a tábori körülmények, az ideális vadászidény és a trófeaméret terén – még akkor is, ha ugyanarra a fajra vadászunk különböző területeken. A vadászatszervezők felelőssége az, hogy a számunkra kiválasztott területről teljes körű, hiteles információkat gyűjtsenek össze.
Azonban még a legalaposabb előkészületek mellett is számos, előre nem kalkulálható esemény befolyásolhatja a vadászat eredményességét. Évről évre változhat egy terület állománysűrűsége, az időjárás is számos esetben megtréfálhat minket, és csak a helyszínen fog kiderülni, hogy a magassághoz szervezetünk mennyire tud alkalmazkodni
Ismerjük saját képességeinket?
A sikertelen hegyi vadászatok többségének oka a helytelen önismeret, az emberek többsége ugyanis általában vagy túl-, vagy alábecsüli saját teljesítőképességét. Pedig ha valahol, akkor a hegyi vadászatokon nagyon fontos, hogy ismerjük, mi az, amit bátran vállalhatunk, és mi az, amit már nem. Az ember a hegyekben a kísérővadász segítségén kívül csak magára számíthat: magunknak kell megküzdeni minden egyes lépésért, ami remélhetőleg egyre közelebb visz majd a vágyott trófeához.
A hegyekben, csakúgy, mint a legtöbb vadászterületen, pillanatok alatt megfordulhat a szerencsénk. Lehet, hogy több napon át nem látunk semmit, majd hirtelen az „ölünkbe hull” egy jó lehetőség. Az idő előrehaladtával általában egyre fáradtabbak vagyunk, ezért fontos, hogy fejben is le tudjuk győzni a nehézségeket és kitartóak legyünk. Megfelelő állóképesség hiányában azonban a hegyi cserkelés könnyen szenvedéssé válhat, így csökken a koncentrációnk, esetleg mentálisan feladjuk a vadászatot, és nem tudjuk kihasználni a kínálkozó lehetőséget.
Hogy készüljünk fel?
A hegyi vadászat sikerének kulcsa a megfelelő felkészülés – elsősorban a fizikai tréning. Ha sportolunk is rendszeresen, nem árt a hegymenetre speciálisan edzeni. Érdemes egy nagyobb út előtt sokszor túrázni a hazai vagy a szomszédos országok hegységeiben. Kezdjük a felkészülést időben, és csináljuk rendszeresen. Sajnos gyakorta utazás előtt 1-2 héttel eszmélünk rá, hogy milyen kihívások várnak ránk, és akkor már nem tudjuk behozni a lemaradást.
A felkészülés mellett elengedhetetlen a megfelelő felszerelés és hegyi vadászatra kifejlesztett technikai eszközök készségszintű használata. Ilyen vadászatokon 300 méter feletti, nagyon különböző szögből leadott lövésekre is fel kell készülnünk. Ennek elméleti ismerete és gyakorlata mellett szükséges a megfelelő kaliber, lőszer és céltávcső választás. Ezek kiválasztásakor érdemes kikérni egy fegyvermester vagy egy tapasztaltabb vadász véleményét. Felszerelésünkből nem hiányozhat a távmérő, a könnyű kereső távcső, a spektív, egy speciális (ideálisan fegyverhordós) hátizsák, a hegyi bakancs és lehetőség szerint minél kevesebb, de praktikus ruha.
„Úriasabb” vadászatok Spanyolországban
Ha még nem vadásztunk hegyek között, érdemes Spanyolországban megtanulni az alapokat. A spanyol kecske vadászata általában a legkisebb fizikai erőpróbával járó hegyi vadászkaland, néhány alfajára akár tapasztalatlanabb, kevésbé edzett vadász is eredménnyel cserkelhet. Vannak azonban olyan alfajok is, (pl. a gredos), amelyek vadászata korántsem egyszerű, és a területrésztől, illetve a szerencsétől függ, hogy könnyedebb cserkelés vagy kemény hegymenet vezet-e sikerre. Az egész napos gyaloglás könnyítése érdekében a vadászok gyakran lovakat is igénybe vesznek.
A vadászterület a kiválasztott vadfajtól függ. Beceite kőszáli kecske vadászat esetén a terület Barcelonától 2 és fél órára délre, a Beceite-hegységben van. A terület hegyei nem túl magasak (540-900 m), de a hegyoldalak elég meredekek, sok mély kanyon és sziklaszirt tagolja a tájat. Növényzete száraz bozótos. Egy ötös skálán 2-3-as szintnél nem minősül nehezebbnek az itteni vadászat, kezdő hegyi vadászoknak ajánljuk.
A Gredos kőszáli kecske vadászata egy másik vadászterületen, a Gredos-hegységben történik (Madridtól 2 és fél órára délnyugatra). A területet csodálatos gránitsziklák uralják, közöttük patakok folynak. Sok a széles, nyílt terület és a nagy kanyon. Az 540-2100 méter magas Gredos-hegységben folytatott vadászat olykor elég megerőltető, tapasztaltabb vadászoknak ajánljuk.
Dél-keleti spanyol kőszáli kecskére a félsziget legmagasabb hegységében, a Madridtól 4 órára található Sierra Nevadában vadászhatunk. A tengerszint feletti magasság itt a 2700 métert is eléri, sok a mély kanyon, szikla, tölgy- és fenyőerdő tarkítja a tájat. Az itteni vadászatok általában közepes nehézségűek.
A Sierra nevadaihoz hasonló körülmények között vadásszák a rondai kőszáli kecskét. A vadászterület Dél-Spanyolországban, a Ronda-hegység területén található, ami Madridtól ugyancsak 4 órára van, sok a mély kanyonnal, sziklával, tölgy- és fenyőerdővel. utolsó mondatot itt kitöröltem
Spanyolországban igen széles a választék a különféle szállásokból és szolgáltatásokból: az egyszerű vadászháztól az 5 csillagos kastélyokig terjed a skála. További előnye az itteni vadászatnak, hogy a legtöbb területen egyszerre nagyobb létszámú (6-8 fős) csoportot is tudnak fogadni, ellentétben a kőszáli kecske vadászatoknál általában megszokott 3-4 fős csoportokkal. A vadászat családi programnak is kiválóan alkalmas, hisz a területek egy-egy szép spanyol város, vidék közelében helyezkednek el, ahová kirándulást, városnézést lehet szervezni.
Közeli, egzotikus vadászatok Ausztriában
Bár szinte az Alpok egész területén előforduló faj, az alpesi kőszáli kecske populációja csak kevés helyen éri el azt a mennyiséget, amelynél már kilövési engedélyeket is kiadnak. Manapság kivételes szerencse, ha valaki erre a vadra vadászhat. Az engedély megszerzésére sokak éveket várnak, a szerencsésebbek valamilyen baráti kapcsolaton keresztül esetleg előbb lehetőséghez jutnak.
A populáció sűrűsége nagy különbségeket mutat, négyzetkilométerenként 1 és 9 egyed között változhat. Az Alpok egész területére kereken ötvenezres állományt számoltak, mennyiségileg a súlypont Svájcra esik. A svájci vadászati rendszer egyedisége miatt mégis Ausztria a leginkább ajánlható vadászati célország azok számára, akik alpesi bakot szeretnének terítékre hozni.
Elsősorban a fiatal (III. osztályú) és az idős (10 év feletti, I. osztályú) bakokra adnak ki engedélyt, a középkorosztályt óvják. Az I. osztályú bak trófeája átlagosan 80-90 cm közötti. A 90 cm feletti szarvhosszal bíró egyedek már kapitálisnak számítanak.
A vadászat nagy tapasztalatú vadász kíséretével történik, hegyi cserkeléssel. Magashegyi körülményekre kell a vadásznak felkészülnie, bár bizonyos területek adott magasságig terepjáróval is bejárhatók. A legtöbb esetben meredek hegyoldalakon át vezető, fél vagy egész napos cserkelésekre kell számítani. Az ideális időszak október vagy november, miután az első, komolyabb havazások már összefüggő hótakaróval borították be a tájat. A kecskék ekkor a magasabb régiókból általában lejjebb ereszkednek, így könnyebben megközelíthetőek.
Szállást 3 illetve 4 csillagos, kisebb helyi panziókban vagy egyszerű vadászkunyhóban (Hütte) kap a vendégvadász. Ha a vadászkunyhót választjuk, általában önellátásra kell berendezkednünk.
Kapitális bakok Kazahsztánban
Az ország az utóbbi időben a legkedveltebb ázsiai ország lett a hegyi vadászok körében. Köszönhető ez leginkább az itt élő, kiváló trófeaminőségű közép-ázsiai kőszáli kecske populációnak. 120 cm feletti bakokat terítékre hozni itt nem ritkaság!
A kőszáli kecske vadászatokat leginkább a Dzsungár Alatau hegységben, a kínai határnál, az Altyn-Emel és a Sairam-Ugamsk nemzeti parkokban, illetve Kegen és Narynkol területeken szervezik. Ezek Almatytól 650 – 800 km-re északkeletre találhatóak. A megközelítés kisbusszal vagy terepjáróval történik, a rossz utak miatt 11-17 óra alatt, a területtől függően. Mindegyik helyen kimagasló minőségű populáció található, melyekben a kapitális bakok szarvhossza eléri a 130 centimétert is, de az átlagosaké sem rövidebb 110-120 centiméternél. A vadászati idény augusztus elejétől november végéig tart.
A Dzsungár Alatau több mint 3900 m magas, hossza nyugatról keletre 480 km, szélessége északról délre kb. 32-48 km. A terület hegyes, de általában lekerekített csúcsokkal, nem alpesi jellegű. A völgyeket erdők borítják, melyeket kristálytiszta patakok szabdaltak. A terület gyakorlatilag lakatlan, kiváló élőhely a maral szarvas és a kőszáli kecske számára.
A legnagyobb trófeájú bakokért a legnehezebben hozzáférhető helyekre kell merészkedni. A vadászterületek eléréséhez általában terepjárókat és lovakat használnak. A vadászati mód ténylegesen lovas, majd gyalogos cserkelés. A kőszáli kecske állomány egyedülálló és a populáció nagyon nagy. Naponta 50 -250 kecskét is meg lehet figyelni!
A napi program egy korai reggeli után, még sötétben indul. A vadászok lovon vagy terepjáróval megközelítik az aznapra kiszemelt területrészt, és elérik a magas fennsíkot. A kecskék ebben a napszakban a mélyebb területekről a magasabb régiók felé váltanak. Épp ezért kemény hegymászásra itt nem kell számítani. A kecskecsapatokat megtalálva a vadászok kiválasztják a kívánt trófeaméretű bakot, amit aztán megpróbálnak lőtávolságra megközelíteni. Ez a leggyakoribb módszer. A másik módszer, hogy a kísérő tudja, hogy a kecskék várhatóan hol fognak átváltani, a vadászok tehát elfoglalják a lőállást és bevárják a csoport érkezését. A harmadik lehetőség, hogy a kísérő vadász megkerüli a csapatot és azokat megzavarva a vadász irányába mozdítja őket.
A kísérők a többi ázsiai országban tapasztaltakhoz képest nagy rutinnal és pontosan bírálnak, hisz itt általában nem egységárban értékesítik a vadat, hanem a trófea méretével arányosan változik az ár. Fontos tudni, hogy a hosszabbik szarv hossza a fizetés alapja!
A vadászat közepes kondíciójú vadászoknak is ajánlható, a magasság miatt (3500 – 3800 m) azonban mindenképpen ki kell kérni szakorvos tanácsát!
A vadászat alatt a szállást mindig a vadászatnak leginkább megfelelő módon alakítják ki. Területektől függően beszélhetünk alaptáborokról (kőházak, egyszerűen berendezett szobákkal, társalgóval, zuhanyzási lehetőséggel) és flycampről, ami elsősorban sátorozást jelent. Az alaptáborok 1500 – 1800 m-es magasságban találhatók, míg a flycampek a tényleges vadászati magasságokban, elsősorban a magas fennsíkokon (3000 m felett). Ezek egyszerű éjszakázó helyek, saját hálózsákkal, komfort nélkül. A felszerelést természetesen lovak viszik. A flycamp előnye, hogy a vadászat érdekében a tábor gyorsan átköltöztethető.
Gyűjteményünk dísze
Egy hegyi vad trófeája gyűjteményünk egyik megbecsült dísze lehet. Az esztétikum mellett ugyanis egy kecske szarva vagy egy vadjuh csigája mindig egy küzdelmes, férfias vadászatra emlékeztet, ahol a modern eszközök használata mellett is komoly kihívásokon jutottunk túl. A hegyekben az ember nem csak vadászélményt szerez, egyéb tanulságokkal is gazdagodik. Megismeri saját határait. Amikor a serpák nemes egyszerűséggel emlékeztetnek, hogy „aki a hegyre sétál, messzire lát”, nem csak a panorámára gondolnak. Egy belső utazásra is, mely során megismerjük önmagunkat.