A név Mongólia a legtöbb emberben az egzotikumot és a vadságot idézi fel, a földi világvége látszatát kelti (Dzsingisz kán, vándorló tevék a Góbi sivatagban, vadlovak). Ulánbátorból kilépve az ember azon gondolkodik, hogy véletlenül nem időutazó-e…
Régi gyerekkori álmom vált valóra, amikor 6 évvel ezelőtt közel 24 órás repülő és terepjáróút után megérkeztem első mongóliai vadászatunk kiindulási helyére, a fővárostól kb. 1500 km-re, az első lakott településtől 6 óra autóútra fekvő jurta táborba, az Altaj hegység egyik völgyébe.
Azóta minden évben utaznak ki csoportjaink, számos vendégünk járt Mongóliában, így mondhatjuk, hazánkban az egyik legnagyobb tapasztalatokkal rendelkezünk az ottani vadásztatást illetően.
Az ázsiai ország azon kevesek egyike, ahol a XXI. században a még szinte érintetlen természeti értékeket kereső vadász megtalálhatja az igazi klasszikus vadászatot.
Az országban több fajra lehet vadászni (pl. 3 féle argali él itt, 2 féle kőszáli kecske, maral szarvas, szibériai őzbak, fekete- és fehérfarkú gazella, farkas), de a fajok különböző országrészeken való előfordulása, az ország nagysága és a közlekedési nehézségek miatt rövid (10-14 nap) programba nem fér bele a területváltás, így általában 1 fő vadfajra szervezzük az utakat.
A táj nagy része kopár, de gyönyörű. Nagyon gyéren lakott, vidéken pár kisebb várostól eltekintve csupán a vándorló nomád családok jurtái törik meg a természet egyöntetűségét. Az Altaj hegység magassága (a vadászat 2500-3500 m-en történik) nem olyan ijesztő, hiszen az ország eleve magas fekvésű és így kb. 1000-1300 méterrel a tengerszint felett vagyunk „nullán”. Az éghajlat szélsőséges kontinentális, nagyon hideg hosszú száraz téllel és rövid meleg nyárral, ahol évente 260 napsütéses nap örvendezteti meg a látogatót. A száraz levegő miatt csodálatosan szép az ég, tiszta a levegő és éjszaka ezernyi kis mécsestől világít az ég kupolája.
A vadásztáborok hagyományos, de kulturált, tiszta jurtákból álló campek, ahol 7-8 fős – vadászból, tolmácsból, szakácsból, konyhalányból, fűtőből stb. álló – helyi csapat áll a vendégek rendelkezésére. Az étkezés nagy részben helyi specialitásoktól mentes, európai koszt, de kérésre kipróbálható bármely különlegesség is.
A mongolok vendégszeretete közismert, de azt megtapasztalni maga a csoda. Ezekhez az egyszerűen élő, európai mércével mérve majdhogynem „nincstelen” vándorló emberekhez betérve az utazó oltalmat, ételt, barátságot és emberséget kap. Nem beszélve arról, hogy minket, magyarokat szinte testvéri szeretettel vesznek körül.
Az út és a vadászat is elejétől kezdve nagyon jól szervezett, pontos forgatókönyv mentén zajlik, folyamatosan alkalmazkodva a vadász egyéni (fizikális és tapasztalati) képességeihez. A területeket – vadfajtól függően – terepjáróval vagy lóval járják be, majd azokat hátrahagyva következik a gyalogos cserkelés, amikor a vadász lőtávolságba igyekszik megközelíteni a kiszemelt vadat. Megdöbbentő a hegyi emberek látása és tapasztalata, amik segítségével túlszárnyalják a legjobb távcsöveket is.
Az elejtett vad mellett a hegyi legelőkön megpihenve az ember átértékeli, hogy mi az igazán fontos az életben: rácsodálkozik, hogy ez idáig mennyi szépség mellett rohant el, más – látszólag halaszthatatlan – okokra hivatkozva.
Megtanulja jobban tisztelni a környezetet, értékelni a tiszta levegő és az üde patakvíz fontosságát, észreveszi a természet megannyi apró részletében megbújt szépséget és a hegyi emberek barátságával és őszinteségével találkozva átgondolja emberi kapcsolatait.