Lettország azon kevés európai országok egyike, ahol élvezetes vadászati lehetőségeket találunk jávorszarvas, farkas és hiúz elejtésére téli, de már akár a késő őszi időszakban is. Az országot joggal nevezhetjük a “Balti Svájcnak”, bár nem csodálatos hegyvidékei ihlették a névadóit, hisz legmagasabb pontja csupán 312 m. Sokkal inkább a táj szépségeivel, a környezetük tisztaságával, példás rendben tartásával, és a profi szervezésükkel érdemelhetik ezt ki vadászszemmel nézve.
A magyar vadászok többségének európai vadászálmai között szerepel egy minimum dámlapátnál nagyobb agancsú jávorbika elejtése és egy általában csak a vakszerencse által szemünk elé kerülő farkas vagy hiúz terítékre hozatala.
Hajtóvadászatok
Lettországi partnerünk évi 3-4 külföldi csoportot fogad területén november közepétől január elejéig elosztva. Hajtásonként 20-25 leálló vadász az ideális, így általában a meghirdetett időpontokra több nemzet puskásai vegyesen teszik ki a létszámot. Minimum 15 fő esetében már kérhető önálló vadászat, mint ahogy mi is tettük tavaly novemberben egy 16 fős magyar vadászcsoportnál. A vaddisznó és a jávorszarvas adja a téli hajtóvadászatok terítékeinek 90%-át. A maradék 10% a szarvasfélékből (európai őz, gímszarvas) és a ragadozókból kerül ki: róka, farkas, hiúz. Lőhető vegyesen a trófeás vad és a tarvad is, a korlátot csupán a jávor esetében a kilövési engedélyek száma határozza meg.
Lapátos európai jávorbika elejtésére általában a legtöbb területen kicsi az esély. A Skandináv és Balti államokban a húsvadászat hagyománya miatt a trófeás vadaknak a megbecsülése nem olyan, mint a hazai vadászati kultúrában. Egyéniben nagyon kevés helyen vadásszák, inkább a helyi vadászokkal közös nagy létszámú hajtás a jellemző vadászati mód. A jávorszarvas évi terítéknagysága 40-50 db az általunk vadászott területen. Az átlagos trófea méret 4-6 kg, kiemelkedő a 7-9 kg. A bőgési időszaka szeptember vége, de egyéniben nem jellemző a vadászata.
A terület másik uralkodó nagyvadja a vaddisznó. Állománya kiváló, testméretre a hazainál sok esetben jóval nagyobb is lehet: nem ritka a 150-250 kg-os élősúly. A kanok agyara nem kiemelkedő, egy jó kan 20 cm körüli „bicskákkal” büszkélkedhet. Hajtásra a legjobb időszak a november vége vagy a december eleje. Bár az idei tél erre rácáfolt, de általában ekkor már hótakaró borítja a tájat. Általában napi 3-4 hajtás a jellemző. Tavalyi vadászatunkon két vadásznap alatt komoly sebzésekkel együtt majdnem 30 vadat ejtettünk közel 100 lövésből. Szinte alig volt üres hajtás. A vaddisznók mellett egy fiatal jávorbika, 5 jávor tarvad, 2 róka és 1 farkas is terítékre került.
Ragadozó vadászat
A ragadozók esetében az elterjedési terület korábban az egész északi félteke szárazföldjeire kiterjedt, míg manapság nagyon kevés helyen vannak jelen olyan populációsűrűségben, ami a vadászatukat is lehetővé teszi. Másik gond, hogy igazából biztos recept a kézre kerítésükre nincs és ebből adódóan a legtöbb helyen mint „még lőhető egyéb vadfaj” kategóriaként vannak kezelve.Aki megpróbált már vagy az egyik vagy mindkettő predátor nyomába eredni, az valószínűleg tiszteli már ezeket az intelligens csúcsragadozókat. Hihetetlen érzékszervekkel megáldott, maximálisan elővigyázatos és okos állatok. A rájuk vadászó nimród az első (általában sikertelen) alkalom után vagy feladja, vagy még inkább vérszemet kapva, szinte élete vadászcéljaként tekint a farkas vagy a hiúz becserkészésére.
A farkas egyéni vadászatának két módját gyakorolják. Az egyik – a kiszámíthatatlanabb és embert próbáló – a lesvadászat. Kiszámíthatatlan, mert a farkas naponta 50-60 km-t tesz meg és bár éjszakai ragadozó, megjelenése a dögnél minden rendszer nélküli. Embert próbáló, mert a farkas a szórót mínusz 5 fok alatt veszi csak fel és a legideálisabb hónapokban (január – február) egyébként is mínusz 10-25 fok körüli a hőmérséklet. Órákat, sokszor fél éjszakát mozdulatlanul kuporogni a nyitott leseken nem csak jó ruházat kérdése, hanem önuralom is…
Több eredménnyel kecsegtet a nyomkeresés alapú rémzsinóros körbekerítés. A módszer alapja a friss hó, a havazás után 2-4 napok a legmegfelelőbbek. Közvetlen hóesés után a vad általában keveset mozog, így ritkán keresztezi az ember által vizslatott utakat. Másnaptól azonban „útra kel” és a szűz hóban elárulja jelenlétét, útvonalát és kinyomozható nappali búvóhelye. A vadászok terepjárókkal friss csapát keresnek, majd azt követve általában motoros szánokkal „szűkítik a kört” és egy idő után jó eséllyel behatárolható, mely erdőtömböt érdemes körbekeríteni. Sokszor nehezíti a dolgot, hogy a farkas „cselez”, más állatok (főleg vaddisznó vagy jávor) csapáját használja, vagy az erdei utakon jár, majd onnan egy hirtelen ugrással beveti magát az erdőbe, kétségeket hagyva a nyomkövetők számára. A bekerítés sok ember szervezett és gyors munkáján alapul, amikor is a rémzsinórnak nevezett – piros szalagokkal díszített – kötéllel elzárják a menekülési útját. A farkas „tiszteli” a rémzsinórt és nem mer abból kitörni, általában 2-4 napig is „fogva tartható” ezzel a módszerrel. Ezt kihasználva partnerünk sok esetben már így „bekerített farkasra” is hív vendéget, hisz szerencsés esetben azonnali indulás esetén nagy esélyű a siker. Az így megfogott ordast aztán meghajtják, amely a zsinórnál kialakított kapukon kifutva közvetlenül a puska elé kerül.
A hiúz vadászatára nagyobb az esély, hisz otthonterülete viszonylag kicsi, territoriális faj. Friss hó hiányában azonban itt is nehézkes a nyomolvasás, szinte lehetetlen. Ha viszont kedvez az időjárás és 2-3 nappal a havazás után a szűz hóban friss nyomra bukkanunk, nagy eséllyel indíthatjuk a kutyát a hiúz felkutatására. Otthonterületét nem szívesen hagyja el és veszély esetén egy ideig menekül, majd pár másodperc alatt az egyik fa tetejére mászik fel. Az idősebb kandúrok azonban sokszor megtámadják a kutyákat és kevésbé könnyen adják fel a küzdelmet. A kutyát követve könnyű lövés kínálkozik a vadász számára egy fára menekült hiúz esetén. Az egyik legeredményesebb időszak február második fele, amikor is a pacsmagolás miatt „tradicionális” területrészeken több hiúz koncentrálódik viszonylag kisebb erdőfoltokban.
Érdekességek
– A 2010/11-es kemény tél súlyos kárt okozott a vadállományban. A 3 hónapon keresztüli 1 méteres hótakarót és a folyamatos fagypont alatti hőmérsékletet elsősorban az őzállomány és a vaddisznó állomány „fiataljai” sínylették meg. A helyiek beszámolója alapján az őz több mint 50%-a és szinte a teljes süldő állomány odaveszett.
– A hajtókat a jávor sok esetben kisebb sűrűkben állva 10-20 méterre is bevárja és az utolsó pillanatban vált ki a hajtásból. A nyiladékokon is általában csak átsétál vagy komótosan átüget, nem úgy, mint hazai szarvasféléink.
– Az országban kilövési kvótákat határoznak meg a hiúz és a farkas esetében, melyek teljesítése esetén a vadászatnak vége, függetlenül a vadászati szezontól.
Partnerünk területe a fővárostól, Rigától 45 perc autóútra észak-keletre található. A vadászterület 35.000 hektáros, melynek 9.000 ha egybefüggő erdőből álló része Murjáni közelében helyezkedik el.
A terület kezelése egyértelműen a külföldiek profitorientált vadásztatásának fontosságát hangsúlyozza: sok és folyamatosan etetett szórók – sózók; letakarított – jól bejárható erdei utak; magas – stabil lesek. A géppark első osztályú: Toyota Land Cruiser és pick up terepjárók, illetve újszerű motoros szánok szállítják a vadászokat.